Eldobható?

Vajon miért mondják, hogy az ömlesztett háztartási szemét veszélyes hulladék? Miért kell szelektíven gyűjteni, és nem eldobálni a csomagolóanyagot, alumínium dobozt, üveget, műanyagot? Elsősorban azért, mert ezek bomlási ideje igen széles skálán mozog.

A természetes folyamatokat sok tényező befolyásolja, mint a levegő páratartalma, a környező sók vagy baktériumok jelenléte. A jelenleg elég megengedő szabályozás megtévesztően olyan anyagokat is lebomlónak vél, mint a műanyag bevásárlótáska, amely napfény hatására apró fecnikre oszlik. Ezért rá is írják, hogy komposztálható. Óriási tévedés. Attól, hogy apró műanyag darabkák lesznek belőle, még ezer évig nem kerül vissza a természet körforgásába. Amíg az atomok közti kötés megmarad, semmi sem tudja igazán hasznosítani a részeit.

Bár az alumínium eleve megtalálható a természetben, a sörös doboz a feldolgozás folyamata által tisztán és egyszerre nagy mennyiségben tartalmazza, így a természetben megközelítőleg 500 esztendő alatt esik szét. Eleve nyersanyagból előállítani 95%-al több energiát igényel, mint újrahasznosítani. Egy használt doboz feldolgozása megspórol 3 óra televíziózást igénylő áramot. Ráadásul a végtelenségig lehet ismételni a folyamatot, ha az anyag nem vész el. Szóval, aki energiatakarékos led izzóval szereli fel a lakását, miközben eldobálja az alumínium dobozokat, mondván hogy az úgy is lebomlik, egy kicsit el van tévedve. Ez az egyik.

A másik pedig, hogy bár ezen anyagok visszakerülnek a körfogásba, nem mindegy milyen vegyi szennyeződést, mérgezést okoznak a környezetben. Például a cigarettacsikk, akármilyen kicsi is, a benne összegyűlt kátrány hozzávetőlegesen 7 liter vízben pusztítja el a vízibolhákat és egyéb élőlényeket. Nem beszélve a nikotinról, acetilénsavról, arzénről és egyéb ipari oldószerekről, hiszen a szűrő végül is azért van, hogy ezen anyagokat ne engedje bejutni a dohányosok szervezetébe. Ezen vegyületek káros hatásai ráadásul felgyűlnek a tápláléklánc során. De elég az, ha egy hal megeszik egy csikket, biztos nem éli túl. És bizony ezek az apró, mérgező szűrők hevernek mindenhol ezerszámra. A bennük lévő vattaszerű celluloid-acetát alapú műanyag ráadásul újrafelhasználható. Eldobva tíz év alatt mállik szét.

Végül nézzünk néhány adatot arra vonatkozólag is, hogy a kedvenc, legtöbbet szedett hulladékaink mennyi idő alatt esnek elemeikre a természetben. A tejes doboznak 5 év kell, a bőrcipő akár 40 évig is bírja, a gumicsizma, papucs a duplája. A PET és egyéb műanyag palackoknak 450, damilnak 600, műanyag szatyornak közel ezer esztendő kell arra, hogy visszafogadja a körforgás. Nem ijedt meg még eléggé? A polipropilén műanyag doboz és a hungarocell bomlási ideje egy millió év. Az üveg megközelítőleg a duplája, holott, akárcsak az alumínium, a végtelenségig újra és újra feldolgozható.

Középiskolában sokszor hallottam a következő indián szólást: “A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. Egyre inkább érzem a súlyát e szavaknak. Tegyünk érte, hogy megőrizhessük épen azt, ami megmaradt a bolygónkból.

Molnár Kristóf / Dunaföldvár, 2015. szeptember 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+