2017

Egyesületünk igen hosszú és eredményes évet zárt, mozgalmas hónapok vannak a hátunk mögött. Sokat mesélhetne már maga a szemétszobor is, ami a központban áll, de mivel nem tud beszélni, írni pedig kéz híján még kevésbé, krónikásként nekem jutott a feladat, hogy összefoglaljam tevékenységeinket.

Januárban sportolási lehetőségeket ajánlottunk, a Kisduna jegére hokimérkőzést hirdettünk. Az enyhülő időjárás épp kegyes volt némi bohókás mozgolódásra, az összegyűlt kis csapat remekül érezte magát. A tél persze tovább nem tartott ki, hó hiányában a szlovákiai Donovalyba indult Kapitányunk pár bátor jelentkezővel felfedezni a snowboardozás szépségeit és a fokhagymapálinka ízét. Csodás kilátás, remek hangulat jellemezte az ott töltött napokat.

Már tavaszba fordult az idő, mikor az eddigi szemétszüreteink mintájára, megrendezésre került Pécelen egy családi nap, ahova meghívást kaptunk, és örömmel elfogadtuk. Megelégedéssel töltött el minket, hogy mások is mernek tenni a mindenütt felbukkanó hulladékhalmok ellen. Hazatérve a Solt felé vezető kerékpárút átadójának évfordulóján is részt vettünk, közben értesítettek minket, hogy lehetőséget kapunk az első magyar TrashArt pályázaton nevezni. Első szemétszobrunk, a Gumimajom emlékét felelevenítve májusban nagy lendülettel vágtunk neki egy stabilabb szerkezetű építménynek, ami eltartott pár hétig.

A folyamat megörökítéséért a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál utolsó napján különdíjban részesültünk, mely díj a Filmdzsungel által rólunk forgatott riportfilmet takart. A Grassalkovich kastély előtt letett szobrot végül a szervezők technikai okok miatt nem tudták országos körútra vinni, így végül hazatért, és azóta városunk központjában turisztikai látványosságként hívja fel a figyelmet a szemétproblémára.

A Duna partján, a forrásnál rendbe tett pihenőnket, melyet magunk között Merengőnek becézünk, sajnos gyakran meg kell szabadítani az ott elhagyott tárgyaktól, és védeni a rongálóktól. A nyár beköszöntével már a horgásztanyán gyűltünk, Karádi Péter kezébe adva a fakanalat, aki a halászlé-főző versenyen csapatunk színében indulva, el is hozta az első díjat. Eztán már lázasan készültünk a legnagyobb megmérettetésre, mely minden évben összerázza a társaságot.

Amint egy éves lett egyesületünk, ismét a Tiszán találtuk magunkat, vendégeskedtünk egy napot a cigándi cimboráinknál, másnap pedig építettük a tutajunkat a PET kupa alkalmából. Saját mesterszakáccsal, és egy mesteri operatőr-rendezővel kiegészülve vágtunk bele a nagy kalandba, Dombrádtól Tokajig, esőben, szélviharban, szikrázó napsütésben, küzdve a természet erejével bő ötven zsáknyi válogatott hulladéktól szabadítottuk meg a folyót, így értük el a varázslatos hetedik helyezést.

Hazatérve, csak hogy ki ne essünk a gyakorlatból, a túlpartra átevezve a homokpadon hanyagsággal otthagyott szemetet is összeszedtük, közben az önkormányzatól jött a hír, hogy kapunk egy hatalmas mezőt egy kis épülettel a Duna partján, a zöld zátony felé. Meg is indult a tereprendezés, és tervezgetés, mit is tudunk majd ezzel kezdeni, mit fogunk belőle kihozni.

Mindeközben különböző csapatok jelentkeztek nálunk az ország minden tájáról, hogy kipróbálnák az airsoft-ot, ami taktikai, ügyességi játék terepen, fegyvernek látszó tárgyakkal. A cigándi önkormányzatot is vendégül láttuk egy hétvégén, ami igen sűrűre sikeredett, de belefért egy kenu-túra a sziget körül, és egy körséta a városban, bemutattuk nekik a helyi jellegzetességeket, jókat beszélgettünk, elfeledett kapcsolatokra derült fény.

Ősz beköszöntével a városháza meglepett minket azzal a lehetőséggel, hogy a szüreti fesztiválon kezdjünk valamit az elhagyott Rác-templomban, így helyi alkotók műveiből rendeztünk kiállítást, életet vittünk a pusztulóban lévő falak közé, bográcsban főzött Járfás József mesterszakács, utána pedig varázslatos klarinét koncerttel emelte a hangulatot, miközben kifestett arccal nevetve rohangáltak a gyerekek a játszótéren.

Balatonföldvárról is kaptunk megkeresést, hogy segítsünk szervezni egy szemétszedést, így a helyi erőkkel felkerekedtünk és felfedeztük a legsúlyosabb, megtisztítani való pontokat a környéken. Eközben már folyamatosan bombáztak minket a filmesek, hogy jönnének rólunk forgatni, így találni kellett egy napot, mely teljes egészében erre ment el, jó hangulatban, vidáman. Az eredménye meg is lett, a riportfilm megjelenése óta megnövekedett az érdeklődés munkáink és tevékenységünk felé.

Beszálltunk még a horgásztanyán folyó tereprendezési munkálatokba is, tettünk egy sziget-kört kenukkal, és válogatva, taposva összeszedtünk pár köbméter szemetet a csodás ősz végi napsütésben. A Kisduna oly alacsony vízállással rendelkezett, hogy komoly munka volt a felső szakaszon keresztülvinni a csónakokat.

Alig köszönt be a tél, már a félkész Mikulás-sapka ott állt az egyesületi főhadiszállás udvarán, hogy a híres-hírhedt szemétszobrunk ünnepi díszbe öltözhessen. Megjavítottuk a kivilágítását is, és azóta ott villog éjjelente a központban. Az éves közgyűlés pedig vidáman zajlott, miután értékeltük a mögöttünk álló munkát, nekikezdtünk a következő tervezésének. Egy biztos, unatkozni nem fogunk. A Hagyományőrző Íjászegyesülettel közösen még lezavartunk egy gyors disznóvágást karácsony előtt, és így vártuk az év végét, békében, megnyugodva, vidáman és feldobódva.

 

Molnár Kristóf / Dunaföldvár, 2018. január 16.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+