Szemét sziget-kör

Október első szombatjára csodás napsütés virradt, meghozva kedvünket, könnyítve dolgunkat, hogy kora reggel kenukkal átkeljünk a Dunán és az előzőleg talált szeméthalmokat többedmagunkkal összeszedjük az ártéri erdőből.

Varázslatos napkelte után érkeztünk a partra, már várt minket ott egy állványon négy darab nagy kenu. Létszámellenőrzés után leosztottuk a helyeket és a lapátokat, majd sorban beszálltunk, és a tűnő hidegben sebesen áteveztünk. Első egységünk a szemben lévő homokos parton, amit a helyiek csak „beach”-ként emlegetnek, kezdte a tisztogatást. Többen pedig a sóderbánya utáni öbölben szálltunk ki. Pár darab elvétve heverő PET palack hívja fel a figyelmet a környéken megbújó hadseregnyi egyéb hulladékra, elég csak pár lépést tenni az erdő felé, benézni néhány bokor alá. Nagy lendülettel vágtunk neki, 3 és fél zsákot szedtünk ketten első nekifutásból, közben találtunk rengeteg Pet palack mellett hungarocell csomagolóanyagot, rozsdásodófélben lévő vegyszeres flakont és pezsgős üvegben kettő darab orvosi fecskendőt is.

Ezek után összesodródva a négy csónak, csorogtunk a sziget alsó vége felé. Még mielőtt elértük volna a gátat, láttunk egy feltűnően piros természetidegen tárgyat éktelenkedni egy lapályon, kikötöttünk mindannyian. Antal barátunk nevetve jegyezte meg, hogy ugye, nem ezért az egy darab palackért szálltunk ki. Pillanatokon belül kiderült, hogy kész szemétbánya rejtőzik a rengetegben, tízen válogattuk, tapostuk majd egy órán keresztül, azon kellett gondolkodni, mennyi zsák fog elférni a kenukban, és még a Kis-Dunát el sem értük. Kapitányunk felpörgött, és gyorsan körbeszaladva, a csapatot bemutatva, élő videót küldött ki az internetre az információra éhes követőinknek.

Nem kellett sokat evezni a gátig, ahol átemelve a csónakokat, két részre osztódott a csapat, a vízi egység felfedezte a nádasokat, a szárazföldi sereg pedig szorgalmasan takarított, szedtük fel a száraz ágak alá bujdosott, elöregedőben lévő, málló, törött és eldeformálódott különféle eszközök darabjait, eldobott csomagolóanyagokat és nyitogattuk, öntögettük a megposhadt vízzel teli, lezárt palackokat. Vegyszeres flakon, műanyag vödör, alumínium dobozok, polisztirol-hab és sok csalis tégely került a PET mellé a zsákokba, persze külön, nem egybe. Így lett négyfelé válogatva: fém, PET, egyéb műanyag és üveg. Külön köszönet a Materiál Plastik kft-nek a támogatásként felajánlott fekete, jó minőségű zsákokért, nagyon megkönnyítette a dolgunkat, jelentősen kevesebb kiszakadásból eredő problémánk akadt.

Mikor az összes kenut rogyásig raktuk, ellavíroztunk a holtágon lévő sóderral feltöltött dombhoz, és lepakoltuk a teljes zsákmányt, ami hozzávetőlegesen közel negyven zsákot jelentett meg egy fémhordót. Ekkor már közeledtünk az egy órához, mikor is ebédre vártak minket a Horgásztanyán, szóval egy rövid sörnyi szusszanást követően beeveztünk a mólóhoz, és partot érvén körbenéztünk ott is.

A közösségi munka eredménye jól látszott, szépen rendbe tett udvar, játszótér, kennel, a csónaklerakó és fatároló munkái is megkezdődtek. Kedvenc mesterszakácsunk, Jafi, már türelmetlenül toporgott a bogrács mellett, pillanatokon belül kész a gombás tokány, mindenki foglaljon helyet. Különteremben terítettek meg nekünk, és miután gyorsan bemutatták csapatunkat, főbb ténykedéseinket ismertették az összegyűlt horgászoknak és barátaiknak, Kapitányunk szólt pár szót a mai nap eddigi eredményéről, majd mindannyian helyet foglaltunk és jóízűen táplálkozni kezdtünk. A kitűnő étek után egy rövid pihenő ránk fért, meg egy sör.

A Horgásztanyát üzemeltető egyesülettel megegyeztünk, hogy aznap már több szemetet nem szedünk, nekik épp elég lesz megoldani egyelőre ezen kupacok elszállítását is. A tavaszi szemétszedésre máris meg lett a terv, a hétvégi kikapcsolódás gyanánt Duna partján táborozós, szigetben kirándulós, hulladék eltakarítós rendezvény szervezését meg is kezdtük azzal, hogy feltérképeztük a fennmaradó szakaszt, a Kis-Dunán a felső befolyóig. Ragyogó napsütésben, enyhe szélben siklottunk a vízen és csak az szomorított el minket, amikor megláttuk az erdőben a halmokban fellelhető hulladékok nyomait.

A dunaegyházi gát után már sokat nem tudtunk haladni, hamar elfogyott a víz a mederből, így a meredek parton kiugráltunk a kenukból, és ahol lehetett, kicibáltuk őket a bokáig sem érő vízből, míg végül néhány száz métert cipelve, a zsilipet megkerülve, eljutottak a Dunáig. A nap már a fák csúcsait nyalogatta, árnyba borítva a fél folyót mikor visszaindultunk a szigetből. Szerencsés hátszélnek köszönhetően átevezés után a partig nyugalomban lecsorogtunk. Ott aztán még nem volt pihenés, kenukat ki kellett mosni, vissza az állványra, illetve az evezőket, zsákokat, kellékeket mind helyére tenni. Kellemesen elfáradtunk a nap végére, zsibongó tagjainknak jól esett egy utolsó sör alvás előtt, legalább annyira, mint a tudat, hogy ma is tettünk valamit a környezetünkért.

 

Molnár Kristóf / Dunaföldvár, 2017. október 11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+