IV. PET Kupa – Szatmárcseke

Idén került megrendezésre negyedik alkalommal a Tiszai PET Kupa, ahol saját készítésű hajókkal egymással vetélkedve, versengve szedték a partokról a hulladékokat. A folyó felső hetven folyamkilométerén lecsorogva a felderítés által kijelölt 62 súlyos gócpontból 21 került megtisztításra, ezen felül még rengeteg zsákot teletömtek, minden eddigi rekordot megdöntve. A csapatok Szatmárcsekén gyülekeztek hajóépítésre, ahol három napot kaptak a műveletre, valamint minden hozzávaló palackot és faanyagot.

Az odajutás cirka nyolc órába került. Öten gépkocsival szállították a hajó vasszerkezetét pénteken, és neki is álltak összerakni másnap, mikor mi elindultunk. Ketten reggel kilenckor szálltunk fel a buszra, felmentünk Pestre, hogy összeszedjünk még egy tagot, aki Siófokról igyekezett. A nyugatiból vonattal Nyíregyházáig néhányszor elzavartak a helyünkről, a saját, számozott üléseiket követelve, holott mi éppen a kényelmetlenségek elkerülése végett nem kezdtünk senkit felállítgatni a székekről. Nyíregyházán egy órácska pihenő átszállás éppen egy ebédre és egy bejelentkezésre hagyott időt. Busszal elzötyögtünk Fehérgyarmatra, ahol alig leestünk az egyik járműről, már indult is a másik, éppen elértük, és így is hat óra utánra érkeztünk a csendes faluba. Leszálltunk Szatmárcsekén a Postánál, és vártuk a többieket, hogy elénk jönnek. Ácsorogtunk a kietlen utcán egy darabig, míg végre sikerült megkérdezni egy békés autóstól, merre induljunk a Tisza partjának. Nem is kellett sokat haladnunk irányba, szembetalálkoztunk a megviselt és jókedvű csapatunk nagyobbik felével.

Beszámolóik alapján izgalmas helyre sikerült tábort verni, éjjel eláztatta őket egy vihar, reggelre meg arra keltek, hogy telibe kapták a madárürüléket. Kellemes bemelegítő pálinkázás közben elérkeztünk a kempingbe, aminek a sarkán állt egy söröző. A területet két részre szelte egy óriási PET kupás zászló, ami mögött a sok sátor között félkész farekeszek hevertek. Ezeket elhagyván egyenesen a hajótesthez mentünk, és csodálkozva kellett megállapítani, hogy nagyon jól haladtak, a teljes szerkezetről már csak a palackok hiányoztak, meg az árboc. Megragadva csajkáinkat becéloztuk a kocsmateraszt ahol a vacsorát osztották, mivel mindannyiunkon érződött már az éhség, és az elgyötörtség.

A teljes legénységből Ferenczi Zsolt, Baracskai Sándor és Szávolovics Szabolcs már részt vettek tavaly is ezen megmérettetésen, így ők osztották ki a tisztségeket, amit ott kellett megszerezni a túrán. Mikor lementek öten, a két újoncot, Sziegl Eriket és Bóka Jánost, mint kopaszokat ugráltatták egy napig, de amint megjelentünk még hárman, Farkas Erik, Karádi Áron és jómagam, máris mi lettünk azok akiket ugráltatni lehetett, legalább egy napig. Más dolgunk nem lévén nem sokkal vacsora után elsétáltunk a környék legjobb pizzázójába némi sörért, ami jelentősen jobb áron volt ott kapható, mint a parton. Közben az égen tornyosultak a sötét felhők, és derengett némi villám a távolból, ám aznap sete már nem kaptunk az égi áldásból, megvárta a reggelt, és ébresztő gyanánt a tábor nyakába zúdult egy alapos zivatar.

A tojásrántottás reggeli, és némi sör után fellelkesülve vágtunk bele a hajó fenntartását szolgáló palackok felfújásának. Ennek menete szerint a műanyag palackba kevés vízzel egy kisujj-percnyi szárazjeget dobunk, és gyorsan rácsavarjuk a kupakot. Az így felszabaduló szén-dioxid megnöveli a belső nyomást, és kisimítja a gyűrődéseket. Valamint gyorsan kiderül, ha ereszt a palack, és azt könnyen használhatatlanná lehet minősíteni. Az egyetlen veszély ebben a műveletben, ha túl sok víz és szárazjég kerül bezárva, mert az könnyen robbanáshoz vezet. A belülről feszítő hatalmas erő egy óriási durranás kíséretében szilánkos rózsára szakítja szét a pillepalackot. Mire mindenki kitapasztalta a megfelelő mennyiséget, bizony visszhangzott néhány hatalmas robaj a táborban. A szerencse és a véletlen közrejátszásaként pont mellénk sátorozott a cigándi csapat, és a palackokat felváltva durrogtattuk, mindet ránk fogták. Tavalyi ismertséget kiterjesztettük az új tagokra, és megbarátkozott hamar a két társaság.

Ebédidőben tájékoztattak minket a versenyszabályzat alapjairól, felsorolták és bemutatták a főbb szervezőket, valamint az induló hajók legénységét. Közöttük ült Zámbori Soma színművész, valamint Varga Livius és zenekara, A Kutya Vacsorája, bár kicsit késve érkezett, de önálló hajót épített, meghallgattuk tőlük a cseppet sem finomkodó PET-himnuszt is. (is). Kellemes és verhetetlen sör-túrós csusza-sör kombináció után hatalmas lendülettel folytattuk a palackok felrobb töltését, és a csirkehálóval betekert fém vázba pakolását. A szerkezet stabilitását jól jelezte, hogy könnyedén fordítottuk meg kétszer is. A fedélzetet zöld pázsittal borítottuk, ezzel nem mi voltunk az egyetlenek. Szerencsére sietni nem kellett semmivel, időben felhúztuk középre az árbocot is, amire felkerült egy megszaggatott AztaKeservit.com-os fehér póló.

Estefelé, mikor hajlott a fák mögé a nap, a kész hajókat az összefogás erejével egymás után éneklés, biztatás közepette együttesen cipeltük le az iszapos partra, és tettük vízre. Kapitányunk tavalyi terveinek felhasználásával hajóácsunk, Bóka János olyan szerkezetet készített, amely messze felülmúlta az előző teljesítményét, a várakozásokon felül kimagaslott a vízből. Első próbának vagy tízen álltunk rá, ám a túra során bebizonyította, hogy ennél több terhet is képes elviselni. Vacsorára benyomtuk a jó kis babgulyást, és némi sörözés után aludni tértünk. Az igazi kaland csak másnap kezdődött.

Folytatás

Molnár Kristóf / Dunaföldvár 2016. 07. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+