IV. PET Kupa – Gergelyiugornya –> Tiszaadony

Gergelyiugornya homokos partján hármunkat talált a hajnal. Elsőtiszt Sándorunk mellett Varga Kutya Livius és jómagam ültünk egy izzó, hófehér kupac körül, ami az este folyamán még tábortűzként üzemelt. Életről, hozzáállásról, filozófiáról javában tartott még az eszmecsere mikor a nap első sugarai elérték a fákat, nem sokkal utána már szállingóztak a korán kelő szervezők.

Ekkor kezdtük megérezni, mégis ildomos volna lepihenni kicsit, felkászálódtunk és valahogy sikerült eljutni a táborhelyig, ahol liszteszsákként eldőltünk, hogy konkrétan három órát aludjunk. Arra ébredtünk, hogy az egész kempingben nagy a zúgolódás, mindenki pakol a hajókra, készül az ütközetre. Gyors mosdást követően az utolsók közt félálomban ettem meg a reggelit. Dóra Szilvivel nyomtatót javítottunk, mígnem kiderült, hogy nincs nagyobb probléma, csak beleszáradt a festék a kazettába. Vastag Gáborral a kislánya társaságában elfogyasztottam némi kávét mézzel, aztán a nagy összepakolás után minden csomagunkat levittük együtt a hajóra.

Nagy meglepetésünkre a fák alatt több halom zsák várt minket, ugyanis pár csapat a Snechi vezetésével szabadidejében kenukkal visszament a jándi szigetre szemetet szedni. Minden tisztelet nekik, a legtöbb zsákot válogatva, taposva találtuk, sok mindent nem kellett kezdeni vele. Mire leértem, nagyon vártak, hogy rendezzem el a táskákat a középső rekeszbe, utána szaladhattam a pontokért is, mivel tegnap nem osztották ki őket. A zsákokért, tábortűzért, hangulatért, a vetélkedőn elért pontokkal együtt 400 petákot kaptunk, így lett összesen 1050. Ezt követően a szervezők kezembe nyomtak kettő darab biciklipumpát, meg egy tíz méteres kötelet, mondván ez kell az ütközethez. Felvittem a hajóra, Kapitányunk azon csodálkozott, hol van a polifoam henger amit ágyúcsőnek használtak tavaly. Mivel senki más sem kapott, így egyenlő esélyekkel indultunk.

Rajt előtt tájékoztattak a vízi csata menetéről, mely szerint a küzdelem a híd alatt átérve két dudaszó között tart. Minden találat egy pont, attól függetlenül, embert vagy hajót ért. A csapatok alig bírtak magukkal, sietve futottak ki a vízre a járművek és egymás hegyén hátán kezdtünk lecsorogni a híd alatt. Mindenki izgatottan szorította fegyvereit. Amint megszólalt a duda, a kötél végére erősített PET palackba némi vizet töltve a pumpa végéhez erősített parafadugóra húztuk. A kötél másik végét szintén ezen eszközhöz rögzítettük. Célzás közben erősen szorítva a palackot addig adagoltuk a levegőt bele, amíg a nyomás ki nem lőtte. Aztán vissza húztuk, mégse hagyjuk magunk után szerteszét, és lehetett támadni ismét. Hatalmas kavalkád kerekedett, repkedtek a töltetek, hajók összeakadtak, egy csapat pedig a zsúfoltságban leakasztotta a kalóz zászlónkat egy kiálló tartozékkal. Izgatott drukkolások, jókedvű kacajok közepette sikerült hat hajót eltalálnunk, és legalább nyolc találatot szenvedtünk. Hamar körbekerítettek minket, alig tudtunk forgolódni, és lőni, mint kiderült azért kaptunk két pumpát, hátha az egyik nem működik. Akkor hagytuk abba a harcot, mikor mindkettő feladta a szolgálatot.

A dudaszó véget vetett a zsivajnak, némi ujjongás után, elcsendesedve szétváltak a hajók, és csendes csorgás kezdődött. Míg a többi csapat a partokat járta zsákmányért, nekünk más dolog jutott, Kapitányunkat kérték fel a szervezők a kupák elkészítésére, és az elmúlt napokban folyamatosan gyűjtött érdekesebb műanyag alkatrészeket, gyerekjátékokat magához véve és ollóval ragasztóval a kézben ötletelni kezdett. Nagy segítségére volt Hajóácsunk, ketten kiültek előre, és munkálkodtak. Addig, hogy ne unatkozzunk, a szélesedő, lassuló Tiszán való haladás jó alkalmat adott arra, hogy néhány hajót összekössünk, és hat-hét csapat találkozzon, beszélgessen, pálinkát meg történeteket cseréljen. Livius el is nevezte a képződményt úszó Pangeának, és csobbant egyet annak közepén, nemcsak a kellemes vizet, de a közönséget is kiélvezve.

Amint ismét kanyargósra váltott a folyó, a lavírozás könnyebbsége végett kénytelenek voltunk szétválni, ütközésektől tartva hamar elmaradtunk egymástól. Egy hajó mögöttünk túl élesen vette a kanyart, a parti fák megcibálták a felépítményét, ám sikeresen kikeveredtek az ágak fogságából. Áthaladtunk aztán két hatalmas oszlop között kifeszített hangosan duruzsoló magasfeszültségű kábelek alatt. Erik gitározott, és mindannyian hanyatt fekve lazítottunk és napoztunk míg megszülettek a virágszirom alakú műanyag-költemények.

A tiszaadonyi megálló közeledtével kaptuk a hírt, hogy a kompot vezető kábelt miattunk emelik fel, mivel az árbocunk kicsit a mezőny fölé magasodott. Sietve leoldottuk a kenukat oldalról, és hogy, a lehető legkevesebb ember legyen a fedélzeten, beugrottam az egyik csónakba előre, Erik mögém, és nekiindultunk felfedezni a kikötés helyszínét, amit egy meredek, iszapos parton, a kompátkelő mellett jelöltek ki. Az odalavírozáshoz minden erejüket megfeszítve eveztek a hajón maradt matrózok, átdobtak egy kötelet nekünk, mivel mi voltunk a legközelebb, hogy kössük ki, és hirtelen oly sok utasítás keringett a levegőben, mindenki kiáltozott ki mit csináljon, hogy siettemben a partfalban megakadt kenuból, kezemben a kötéllel, kiléptem az iszapba, ami megindult alattam oly sebesen, hogy sem visszalépni, sem kapaszkodni nem tudtam semmiben, Erikkel belefordultunk a vízbe. Már nyújtották a segítő kezet és átvéve a kötelet, rögzítették közeledő hajónkat mire nagyjából talpra álltunk a bokortól szűkített térdig süllyedős talajon. Míg kenunkat odébb vitték, kifújtam magam, a hirtelen jött események után le kellett ülnöm egy kicsit az árnyékba. Erik röhögve küldött melegebb éghajlatra, és amíg a többi hajó kikötött, és mindenki átjárt a fedélzetünkön, nem tébláboltunk, fel kellett fedezni a táborhelyet.

Elindultunk a domb felé, és annak tetejére érve, Tiszaadony határán kiderült, hogy a számunkra biztosított kemping nem más, mint egy tarlós sáv a töltés tövében, ahol szintén nincs vizesblokk. A megkeményedett agyagos talajba lábbal tiporva kellett a sátorszöget beverni, ha ugyan sikerült, és az nem csavarodott ki vagy hajlott el. Megtalálván a kocsinkat, elmentek páran a hajóhoz, hogy elhozzanak néhány dolgot, akárcsak Erik, magam is csak csurom sárosan, vizesen és mezítláb álltam ott, így hosszú várakozás után gyalogosan visszatértek, és kiderült, hogy a felét elfelejtették annak amit mondtunk. Ezen túllépve általsétáltunk a csendes és szép kis településen élelmiszert, vizet, és nem utolsósorban, sör állagú folyadékot keresve. A falu szívében kedves kocsmára leltünk, a mellette lévő abc pedig éppen zárt volna, de rendesek voltak, és sikerült bevásárolnunk, nem csak nekünk, de az utánunk érkező csapatoknak is.

Mi pedig letettük magunkat az ivó elé, rágcsáltunk és söröztünk döbbenten. A rengeteg élményt és hatást ami minket eddig ért, jó volt átbeszélni. A cigándiak megtaláltak minket ott is, elérték a boltot is, aztán jókedvűen és nevetgélve, együtt indultunk vissza a táborhelyre. Az ordibálás most elmaradt. A kocsival minden lent maradt cuccot felhoztak a többiek, míg a Kapitány, az Elsőtiszt, és a Hajóács társaságában leültem Cigánd polgármesteréhez és barátaihoz a hosszú vacsoraasztal végébe. Ekkor azért kezdett már úrrá lenni rajtam a fáradtság, külön örültem, hogy átöltözhettem melegebb ruhába miután begördült a járgányunk. Étkezés után félkómásan ténferegtem még, tettem vettem, megágyaztam magamnak a gépjárműben, majd álomra hajtottam a fejem, miközben a tábor körbeülte a tüzet és élvezték a csodás holdfény alatt, fák körül ugráló árnyak között, egymás társaságát. Amire kelni kellett, arra semmilyen körülmények között sem gondoltam volna.

Előzmény    –    Folytatása következik!

Molnár Kristóf / Dunaföldvár, 2016 szeptember 9.

  1 comment for “IV. PET Kupa – Gergelyiugornya –> Tiszaadony

  1. Kovács Gábor
    2016-09-14 at 14:27

    Nagyon jó az írás Kristóf! Két hónap elteltével is magam előtt látom az egész történetet!

    Egy hatalmas élmény volt srácok!

    Ria! Ria! Cigánd! Ria! Ria! Földvár!

    Üdvözlettel:

    Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+