Aztakeservit Majális

Egyesületünk május elsején nyílt napot tartott a Duna part legvégső eldugott szegletében, ahol közös ötleteléssel elkezdtük építeni a szemét szobrot. A hatalmas vasrudakból álló fejet formáló körvonal még előtte elkészült, végre felvirradt a reggel, hogy arcot formáljunk neki, valamint megtöltsük tartalommal. Ezzel már az elején problémákba ütköztünk, ugyanis meglepő módon, nem volt elég szemetünk.

Néhány hónappal ezelőtt a Nemzetközi Természetfilm Fesztivál rendezősége, több egyetem és kulturális oktatásban résztvevő intézet mellett, minket is meghívott zárt pályázatára, amelyen újrahasznosítható, kidobott, elhasznált anyagokból „Az Ember kora” témában ihletett installációk létrehozása a cél. Ezen alkotásokat elsősorban a Gödöllői Filmfesztivál keretében május 26. és 28. között állítják ki és díjazzák, végül elkerülnek a legismertebb egyéb nyári fesztiválokra is, hogy felhívják a figyelmet a felelőtlen szemetelésre. A szobrokat októberben végül elárverezik, és a befolyt összeg a környezetvédők munkáját segíti tovább, amelyik kevésbé szerencsés, azt pedig elemeire szedik és szelektív hulladékként újrahasznosításra kerül.

Kupaktanács és művészeti ötletelés után egy óriási Húsvét-szigeteki szoborfej tervét fogadtuk el, aki tátott szájjal éppen műanyag palackok és egyéb hulladékok sokaságát okádja egy szemétből épült modern nagyvárosra. A rá következő héten Hajóácsunk pár matrózzal, nem kis munkával, a tiszai járművünkön már jól bevált technikával illesztette egybe a fejet formáló tartószerkezetet a Váradi Metál Kft. által felajánlott alapanyagokból a cég műtermében.

Április utolsó napján a vízicsibe-tábor területén szorgoskodtunk. Reggel tíz ember segítségével leemeltük a platóról az összehegesztett vasvázat, és a beton pingpong-asztalok mellé állítottuk. Az egész udvaron levágtuk a füvet, és óriási kazalba raktuk, a konyhában található edénykészleteket elmosogattuk, feltakarítottuk a padlót többször is, kerülgettük az alkotás alapját, bámultuk a fémrudakat, átnézve köztük próbáltunk vonásokat belelátni. Igaz, ittunk is némi erjesztett maláta tartalmú folyadékot estig, és hirtelen berendeztük a terasz sarkát lehasznált ülőgarnitúrával, élesztettünk táborparazsat, körbevettük nyársakkal, vacsorára megvoltunk a sült májassal meg a csípős mustárral, aztán lassan elszállingóztunk aludni, mert másnapra nyílt napot terveztünk tartani, hogy közös összefogással valósulhasson meg alkotásunk.

Május első reggelére virradóra összesereglettünk az udvaron, hoztunk magunknak főzni és sütnivalót. Két szakácsunk is ragaszkodott egy kellemes pörkölthöz, így rögtön két ízletes verzió is készült ebédre, egyiket Farkas Erik barátunk rakta össze, a másik pedig Járfás József mesterszakács érdeme. A hölgyek édesség készítésével töltötték idejük egy részét, szorgalmuk gyümölcsei parázson sült, csodaszép és ízletes kürtős kalácsok lettek. Némi megbeszélés után szétszórtuk a szerzett hulladékokat a szobor körül, és első nekifutásra bevontuk a fejet csirkehálóval, hogy ahhoz tudjuk rögzíteni az arc szerkezeti elemeit. A szája széle ócska slag és bicikli kerék-gumi, a pofacsont műanyag lavórok és ruhakosár formára melegített darabjaiból került kialakításra. Szemeknek sárga hullámlap karikák kerültek, és tarkótájékon néhány szétszakadt esernyő is új otthonra lelt.

Azon cseppet sem csodálkozom, hogy alig jött látogató, a helyszín nehezen volt megtalálható, a csónakkikötőn túl, a Ladi pincén is túl, ám pár érdeklődő mindig akadt aki erre tévedt, többek közt a helyi televízió is megleste munkálkodásunkat. Jó hangulatban telt a nap, folyt a sör és a társalgás, a szobor is haladt, bár meg kellett állapítanunk, hogy a jelenleg rendelkezésre álló alapanyag vajmi kevés. Mivel a városi rendezvény helyszínétől távol voltunk, néhány hangfal meg egy erősítő segítségével lendületes zenékkel emeltük magunknak a hangulatot. Mikor elkészültek a pörköltek, meg kellett őket kóstolni, összetoltuk az összes asztalt ami a teraszra kifért, körbeültük, vettünk magunkhoz egy karéj kenyeret, és nekiláttunk falatozni. A kitűnő étek adta energiával, egy kis pihenés után, újult erővel vetettük bele magunkat az alkotás folyamatába. Orrnyereg gyanánt két elöregedett tálcát kapott, hajnak pedig Hajóácsunk egy színes műanyagszálakból sodort kötelet bogozott ki és helyezte a fejtetőre nagy vidámsággal.

Egymásra fokozottan figyelve, létrát fogva ha kell, ott segítettünk ahol tudtunk. Hogy üres ne maradjon, sötétedés táján még pár letaposott PET-palackos zsákot dobáltunk bele. Hátulról igyekeztünk drótvégekkel szétszakadt fóliákat erősíteni rá, valamint minden egyéb felhasználható hulladékot ráaggattunk. Minthogy a napi szeméthalmot könnyedén befogadta, más dolgunk nem lévén, mi is adtunk a kikapcsolódásnak, körbeültünk az udvaron, a halomba rakott gazok mellett sörrel a kézben, jókedvűen nevetgélve társalogni. Kapitányunk fogta magát és beleült a kazalba, példáját magam is követtem. Meg kell mondjam, egy egynapos rakás levágott növényzet rothadása közben megtermel annyi hőt, hogy az ülésfűtés elbújhat. Nem kellett hozzá negyed óra, hogy az érzés közelítsen ahhoz, mintha egy tábortűz kihunyóban lévő parazsában melengetnénk hátsónkat. Tudnivaló, hogy a komposzt belseje elérheti a hetven Celsius fokot is. A jókedvű társaság lassan morzsolódott el, éjjeli indulásomkor már csak Hajóácsunk maradt a helyszínen vigyázni az ottmaradt értékekre.

A szobor azóta mérsékelten halad, gyűlnek mellette a felhasználásra váró hulladékok, törött műanyag székek, repedt kannák, lavórok, üres dobozok, palackok, flakonok. A társaság időnkét összesereglik és újabb réteg kerül a műre. A határidőig fennmaradt közel két hétben még a város is kialakításra kerül, illetve szóba jött, hogy föld-típusú elemteleppel táplált ledvilágítást is kap. Ez még a lehetőségeinkhez és időnkhöz mérve a végére kiderül. Bárki kíváncsi a folyamatra, a szobrunkat meg lehet tekinteni, a Duna part legvégében, a Ladi pince utáni legutolsó táborhely udvarán áll.

 

Molnár Kristóf / Dunaföldvár, 2017. május 15.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+