A Gödöllői Filmfesztivál megszállása

Egyesületünk minden tagja gyomorban izgulást jelző ürességgel, torokban gombóccal kelt amint eljött a napja, hogy kiderüljön a szakmai zsűri mire értékeli a három hétig épített-szépítgetett szobrunkat. Beletuszkoltuk magunkat négy gépjárműbe és kora reggel megindultunk szinte étlen-szomjan Gödöllő felé a szikrázó napsütésben.

Elhagyva a nullás körforgalmat, csodás tájba vezetett utunk, zöldellő fák sokasodtak a lankás dombokon, és hamarosan befordulhattunk a Grassalkovich kastély előtti parkba, ahol azonnal megpillantottuk a szürke óriásunkat. Bárki erre érkezett a fesztiválra, ez volt az első ami megfogta tekintetét. Turistabuszokból szálltak ki az emberek csak azért, hogy lefényképezzék. Tagadhatatlan büszkeséggel töltött el minket, hogy alkotásunk önálló életet él, mondanivalója eladja magát, gondolkodásra készteti azt, aki meglátja.

Első körben elindultunk felfedezni a többi művet, és vegyes érzelmekkel kellett megállapítanunk, hogy van pár komoly vetélytárs, a Bizalom, ahol a rozsdásodó emberalak éppen elpusztítja a virágzó természet nőalakját, a Kozmikus Rend a mitologikus utalásával és remek kivitelezésével, valamint az Ökológiai Lábnyom elnevezésű művek elsőre elkápráztattak, ahogy a Gyerekjáték ötletessége és az Újravár kompozíciója is. A Pura Aqua a maga egyszerűségében megdöbbentő és kényelmetlen érzéseket keltett ahogy a látogató elé tárta a palackozott tiszta víz rejtett mocskosságát felborítva az erről kialakult elképzelésünket. Mindent összevetve éreztük a kihívás komolyságát. Rögtön ezután a PET Kupa sátrába néztünk be, ahol filmet is vetítettek az eddigi szemétszedős túrákról és annak sikerességéről, bemutatva milyen jó hangulatban is telnek ott a napok a Tiszán.

Üdvözöltük Hankó Gergely barátunkat és társait, valamint összefutottunk Székelyhidi Tamás szervezővel, aki nagy szeretettel egy V.I.P. sátorhoz irányított minket, ahol majd a regisztráció után sört és kávét fogyaszthatunk ízlés szerint. Mivel korai érkezésünk épp a feliratkozás miatt lett tervezve, mind a tizenöten átballagtunk a kastély ötös számú kapubejárójához, és a Filmszakmai Találkozó felirattal ellátott fehér pavilonhoz mentünk, ahol valóban kaptunk reggelire egy jó hideg sört, miközben sorban aláírtuk a jelenléti ívet. Némi téblábolás után, elfogyasztva az üdítő nedűket, szétszóródtunk felfedezni a fesztivál helyszínét a kastély előtt heverő parkban.

Elsétálva a kitelepült karámban bóklászó birkák mellett, egyszer csak egy kupac hulladékot pillantottam meg egy kisebb sátor közepén. A HulladékVadász.hu csapata halmozta fel mutatóba és figyelem felhívás gyanánt. Céljuk az illegális szeméthegyek felszámolása civil segítséggel, amire a szlogenjük is utal, mint a legkisebb önkéntes, bárki, aki letölti az okostelefonra készített ügyes alkalmazásukat, helymeghatározással és hozzá csatolt fényképpel bejelentheti a problémás helyeket. Arra is gondoltak, hogy listából kipipálható legyen a hulladék típusa, mint veszélyes, üveg, bontott, elektronikai, műanyag, fém, egyéb. Ezen bejelentéseknek utánajárnak, feltérképezik, hivatalos útra terelik a lerakók megszüntetését. Mindenkinek ajánlom, töltse le, és merje használni, országos lefedettséggel rendelkezik. Mindenki lehet hős, a felelősség közös.

Tőlük pár lépésre botlottam bele a Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület sátrába, és miközben felmarkoltam egy szemléletformáló kiadványt melynek ötletes címe rögtön megragadta a figyelmemet: KRESZemetelj, meg is kérdeztem az ott ülő mosolygós csávót, mit kell tudni róluk. Amellett, hogy a helyes hulladékkezelést oktatják, foglalkoznak még állat és növényállomány felméréssel is. Példaként felhozta, hogy ide érkezvén egy nap leforgása alatt közel 300 különböző fajt határoztak meg, főleg növényeket és madarakat, csak itt az Alsóparkban, és tájékoztatásul táblát is kihelyeztek erről. Ezzel kívánják az ide látogatók figyelmét felhívni arra, hogy a városban található zöldterületek mindegyike több élőlény otthona, nem csak arra van, hogy a levegőt tisztítsa, és a városlakók nyugodt sétáinak biztosítson színteret.

Körbesétáltam a gyereknapi zsivajt is, rengeteg játék, ugrálóvár meg miegymás szórakoztatta a családosokat, emellett sok kézzel készült terméket árultak kis bódékból. Táskába gyömöszöltem pár Turista újságot, Gödöllői programfüzetet, térképet, National Geographic magazint, és megtaláltam a színpad előtti étkező standokat. A kitelepült halászcsárda egy egész kamionnyi halat hozott üveges utánfutóban. Szemben vele kürtős kalács és mini pizzák meg húsok sültek. A színpad mögött hatalmas ledfalon vetítették a kisfilmeket, támogatók klipjeit, türelmetlenül vártuk a Trash-Art eredményhirdetést, amit délután háromra harangoztak be.

Mivel addig még volt egy bő óránk, visszasétáltunk a V.I.P. sátorhoz, ahol tenyérnyi, jól megpakolt szendvicsekkel kínáltak minket. Örömmel emeltünk párat a tányérjainkra, és kiültünk a szabadba az asztalokhoz étkezni egy terebélyes lombú, hatalmas fa tövébe, az eltűnő árnyékba. Sziesztánknak a hangosbemondó bejelentése vetett véget, ahol felsorolták a szemétszobrok alkotóit. Sietve felpattantunk és megindultunk a színpad felé. Közeledve már hallottuk, hogy rólunk beszélnek, ujjongtunk is, kiemelték, hogy az egyik kedvenc csapatuk vagyunk, mint egyetlen önkéntes civil egyesület a pályázók között. Az eredményhirdetésre még húsz percet kellett várnunk, addig is odacsoportosultunk székekkel a színpad előtti árnyéksávba.

Követve példánkat hamarosan minden érdeklődő mellettünk gyülekezett, várakozván a díjátadóra. Addig tombolát húztak gyereknap alkalmából, és megnézhettünk egy igen fontos kisfilmet a kameruni vízhelyzetről, ahol Bunyui John Njabi környezetvédő tanár, zenész és aktivista énekelt a helyi fenntarthatatlan szennyezésről. Döbbenet, hogy vizük ugyan van a szegény faluban, csak ihatatlan. Ezek után bemutatásra kerültek a Trash-Art zsűri tagjai, Molnár Atilla Dávid PET Kupa szervező, Földes András újságíró, Bedő Károlyné a Fölművelődésügyi Minisztérium szakreferense, Klein Ákos biológus, Kelemen Zénó szobrászművész, valamint Újváry Tamás a Gödöllői Királyi Kastély igazgatója, akik szakmai szempontok alapján értékelték a műveket. Erdélyi Szabolcs és Hankó Gergely egyedi, mini, sorszámozott, újrahasznosított étkészletből készült, harcost ábrázoló szobrocskát adott át a helyszínen megjelent döntőbíráknak.

Torokszorító izgalom lett rajtunk úrrá, elérkezett a pillanat, hogy bejelentsék a fődíj nyertesét. A mondanivaló, a megvalósítás és a megdöbbentés a „Gyerekjáték” című alkotásnak kedvezett, így a bruttó egymillió forint támogatást, hatalmas taps kíséretében a PTE Művészeti Karának ötfős csapata kapta. Mint kiderült, nincs több helyezés, így csodálkozva figyeltük a további eseményeket. A zsűri hosszas tanakodás után úgy döntött, hogy az AztaKeservit művét a jól dokumentált kivitelezésért különdíjban részesíti, így rólunk és tevékenységünkről a Filmdzsungel.hu stábja forgat másfél órás dokumentumfilmet. Óriási ujjongásban törtünk ki, felfoghatatlan eufória kerített minket hatalmába, amit a mai napig alig fogtunk fel. A szervezők csoportképet kértek, így a szép mezőn, a színpaddal szemben szépen felsorakoztunk mindannyian, és megilletődött arckifejezéssel mosolyogtunk.

Oldódás gyanánt még egyszer megszálltuk a V.I.P. sátrat és egy utolsó ünnepi sört mindannyian legurítottunk a helyszínen, kivétel persze a sofőröket. Nevetgélve jegyeztük meg, hogy ezzel a nyereménnyel jobban is jártunk mint egy adag pénzzel. Miután a fesztivál ideje már zárás felé járt, összeszedve magunkat hazafelé vettük az irányt, és itthon a kocsikat letéve mind beültünk egy igazi kis ünneplésre a törzshelyünk teraszára.

Molnár Kristóf / Dunaföldvár, 2017. június 1.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+