13 – Ahol a tavasz köszön

Hol bokrok alatt bújt a vízmosás, most lépcsőn járni ott szokás.

Kecskeugrató.

A leggyorsabb út a várba, vagy a templomhoz a partról az a szürke, meredek, elbúvó lépcsősor. Az ötlet egy külföldi kép kapcsán merült fel, ahol egy hasonló betonlépcsőt a helyi lakosok sűrűn festett virágokkal díszítettek. Gondolt egyet Irma néni, a nyugdíjas gimnáziumi tanárnő, és a lehetőségét kereste, hogyan lehetne hasonlót itt is megvalósítani. Végül két csapat került elő és segített.

A DunaTúra Egyesület tagjai megnyirbálták a rakoncátlan növényzetet és újabb palántákat ültettek a földsávba, majd tovább folytatták a tavasziasítást és hatalmas virágokat festettek a lépcsőfokokra. Már világosodott a kép, a hangulat a szűk lépcsőfordulóban, de még mindig nagy szürke felület került az ember elé, ha elindult felfelé. Irma néni addig morfondírozott magában, míg megkereste társaságunkat az ötlettel, hogy esetleg egy falfestéssel mi is kivehetnénk részünket a város-szépítésből.

Bár rendet már tettünk, egy ilyen lehetőséget nem utasít vissza értelmes ember. Téger Attila, művésznevén Vlagyimir Popp tervei megfeleltek az elképzelésnek, és nem csak engedélyt kaptunk a munkára, az eszközöket a Polgármesteri Hivatal támogatásával a Kemiker bocsátotta rendelkezésünkre. Április utolsó napján kis társaságunk nekiesett a szürke falnak, és felkerült rá a Vár, a faragott várkapu, a Kálvária, a Templomtorony, és a híd. Elsején már minden arra járó maga csodálhatta meg az elkészült művet.

Molnár Kristóf Dunaföldvár 2016. május 4.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+