12 – Frissül a Forrás

Avagy mit csinálnak a mai fiatalok, és hova tűnnek délutánonként?

Merengő.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy löszös domboldal. Megcsúszott egy szép napon és víz fakadt belőle. Csordogált egészen a Dunáig, tenni kellett valamit, adtak neki kiömlő csövet, lehessen belőle meríteni. Már évtizedek óta, naponta többen járnak ki vízért, bevizsgáltan hibátlan. Baráti társaságunk első szemétszedés alkalmával talált ott egy bokrot, ami alá elképesztő sok mocskot bedobáltak az arra járók.

Elszomorodtunk a helyzeten, megvitattuk a dolgot, mivel felháborított a felelőtlen viselkedés megnyilvánulása, és fájt a szívünk e csodás helyért, kitaláltuk, hozzunk létre egy közös piknikhelyet a forrásnál. Fiatalabb tagjaink töretlen lelkesedéssel napok alatt mesés táborhellyé varázsolták az említett bokor környékét, remélve, többet nem szemetelnek ott az emberek. Aztán ha már belejöttek, újabb ötletek felmerültek, került kilátó a vízpart fölé, és egy hatalmas hatlábú asztal farönkkel és padokkal a tábortűz mellé.

Igazán magunkénak érezzük a helyet, és szívesen látunk bárkit, bármikor. Minden nap összegyűlnek lent a fiatalok, beszélgetnek, tábortűznél gitárkísérettel verseket olvasnak, jól érzik magukat, távol az internettől, a természet lágy ölén, ahol szomjan nem hal senki. Helyi javallatok: nem szemetelünk, építünk, nem rombolunk, amit hozunk elvisszük, hagyunk tűzifát, a tüzet mindig eloltjuk, élő fát nem bántunk, barátkozunk. Érezze jól magát mindenki!

Molnár Kristóf Dunaföldvár, 2016. április 12.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+