11 – Télbúcsúztató a Duna partján

Aki kinyitotta a szemét, látta, hogy sok a szemét.

Döbbenet.

Összeverődött a tömeg a strand előtt múlt héten szombat délután, arra jártunkban megnéztük hogyan köszöntik a tavaszt, milyen egy igazi közösségi ünnep nálunk. Fél három után érkeztem, addigra megtelt a híd és a lépcsőn is rengetegen ácsorogtak. A műsort hallani lehetett, de színpad hiányában, látni nem. A többiek még tanakodtak, míg én kinéztem egy szimpatikus bokrot, ami mellől végignézhetjük majd a tavaszköszöntő úszást, és elfoglalva a helyeket körbenéztem.

Nagy sajnálatomra és meglepetésemre a meredek partszakaszt bőven beterítette a sok eldobált, eltiport sörös doboz, üdítős és vegyszeres flakon, összegyűrt zsebkendő és műanyag zacskó. Egy maréknyi jutott belőle minden negyedik lépcsőfok végére is, ahol a gyerekek lesétáltak a vízközelbe, miközben várták a néptáncosokat, hogy bedobják a telet jelképező bábot a folyóba. Másik két gyerek meg ott ült ugyanazon a lépcsőfokon a hulladékkupac mellett.

Értetlenségemet szeretném kifejezni az eset kapcsán a szervezőkkel, és a résztvevőkkel szemben is. Aki korán érkezett, nem kezdte el zaklatni a rendezőket, hogy ember, tegyünk már valamit ezzel a sok szeméttel itt egy lépésre a helyszíntől. Jönnek a népek és mit gondolnak majd, hogy így ünneplünk, mint kakas a szemétdombon? Bár ahogy néztem, észre sem igen vették. A minap arra jártam, és már zsákokba volt szedve az összes. Jobb később, mint soha.

Molnár Kristóf Dunaföldvár 2016. március 12.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+