10 – Ha hó, deszka

Ha esik a hó és formálható, dobálózás helyett deszkázni jó!

Élmény!

Nem voltunk megijedve, hogy hullott egy kis fagyott víz pelyhekben, a kötelező testmozgás után a fáradhatatlanok összegyűltek a Duna partján, és nagy izgalommal nekiláttak a felszereléseket ellenőrizni, felcsatolni, kötelet megragadni, és csak hagyni, hogy húzzon a kocsi. Amilyen könnyűnek tűnik, annyira fárasztó is, és folyamatosan koncentrálnod kell, hogy jól csináld. A gyakorlat teszi, hogy aztán nagy lazasággal tudjunk majd buckákon átugratni, és ne essünk pánikba, ha elvesztjük egy kicsit az egyensúlyunkat.

Mondjuk, oda el is kell jutni, és az út tele van felbukásokkal, zúzódásokkal, húzódásokkal. Azt kérdezték, melyik lábammal csúszok előre a jégen, aztán már tették is alám a deszkát, nyújtották a kötelet, a kocsi meg szinte azonnal elindult. Gyorstalpaló oktatás: lábak lazán, rugózva, a kötélnek mindig feszülnie kell, csak tartani, nem húzni! Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a videón is mindössze két másodperc erejéig tűnök csak fel, éppen bemutatom az egyik vetődési technikámat, amin még csiszolni kell.

Mindent tagot átmozgató, hamar lefárasztó egy sport ebben a formában, de az érzés, az élmény, ami vele jár, rávesz mindig, minden esés után, hogy folytasd, nem akarja az ember abbahagyni, csak mikor a testrészeidből érkező zsibogás és elerőtlenedés olyan mértékben súlyt le rá, hogy kénytelen beismerni, teljesen elfáradt. Ahogy hirtelen jött a hó, úgy el is olvadt igen hamar, most várhatok majd’ egy évet arra, hogy a hódeszkázást tovább gyakoroljam.

 

Molnár Kristóf Dunaföldvár, 2016. február 1.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

ChatClick here to chat!+